Kör

Pák Diána fantáziadús tehetség,

csodálatos verseivel betekintést nyerhetsz vibráló és elven világába

Mert

Mit tudom én miért,
De szeretlek nagyon.
Csak Isten, ki megért,
Mert neki még hagyom.

A mindenség feszít,
Mert rákattant a zár,
S most belülről nyerít
Ki rám egy vészmadár.

És zöldre vált a Hold,
Mert ő is beteg lett
S fekszünk, mint sötét folt
Egy ellipszis felett.

Ülve

Nézem magamat, ahogy itt ülök,
A kezemben cigi csikk füstölög,
És köhögve, fájdalmasan nyelek
Mint beteg, semmirekellő gyerek.
 
Itt ülök én, s a tökéletes csend.
Patika szagú köröttem a rend,
Csak ez a vörös színű ártalom...
Csak az ne fájna bent olyan nagyon.
 
Nézem, nézem, ahogy a képzelet
A füstből rajzol valami jelet,
Majd rúzsos ajkát reám szorítva
Elillan, mint egy kósza szempilla.

Szünet

Most csak egyedül, ahogy a nagyok,
Most csak úgy vagyok
Ebben az üres délutánban.
Se szerelem, se jajok,
Csak a napfoltos kényszer, hogy legyen,
Mi túltesz majd ezen:
Isten, ember
Vagy az agybajok:
Hogy én csak magamhoz való vagyok

Zümmögnek a megragadt legyek

Csendesül a világ,
Elül bennem a hang.
Narancsízű fények
Árja a sötét utcán pang.
 
Kihűlt minden érfal,
Tompán izzik az éj.
Párnák alatt lapul
A sok szárított fahéj.
 
Álom jár a házban,
És álom után kajt'.
Álmatlanul kérdi,
Neki ki hoz álmot majd?
 
Lassan int az éjfél,
Suttogni nem merek.
Csak a lámpa alatt
Zümmögnek a megragadt legyek...

Október van

Október van. Súlyos, beteg.
- Gesztenyebarna szín járdák-
Két kezembe álmot szedek,
Sötétzöldet, méla sárgát.
 
Október van, búcsúcsókok,
S avar füsttől zsongó terek.
Két szememre álmot szórok,
Savanyszínű mézes deret.
 
Ősz van. Suttogó-vörös ősz.
Szerelem repül az égen.
Egy percig felettem időz,
Majd elszáll az álmos fényben.